4. Kínok...

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy már a második hete nincs friss rész, de Karina különböző okok miatt nem fér internethez. Szóval mint látjátok a részt én írtam. Köszönjük szépen a 18 feliratkozót, a majdnem kettőezer oldalmegjelenítést és még sorolhatnám, hogy mit.:)
Újdonságként említeném a tetszik, nem teszik gombokat, amik előző héten kerültek 'beszerzésre'. :D Szóval szerenénk, ha kattingatnátok a szerintetek megfelelő gombra!
FIGYELEM! Aki eddig azért nem írt kommentet, mert utálja beírogatni a szóellenőrzést, annak üzenjük, hogy be lett állítva, az hogy ne kelljen beírni semmiféle ellenőrzést! Névtelen kommenteket is szívesen várunk! 

Adrii.xx

*Charlotte*

Luke betartotta az ígéretét... Az autó út további fele is úgy telt, hogy ő a hajamat markolászta nekem pedig néha néha legurult egy kósza könnycsepp az arcomról. Már vagy húsz perce úton lehettünk, amikor hirtelen elengedett.
-Faszom a rendőreibe. Igazítsd már meg a fejed!-kiabált rám. Engedelmesen lehajtottam a napellenzőt, hogy megnézhessem magam, amikor Luke visszacsapta a helyére.
-NEM AZT MONDTAM, HOGY A POFÁDAT LESEGESD! IGAZÍTSD MÁR MEG A FEJED TEE!-üvöltött velem kipirult fejjel.
-De én csak...-kezdtem megszeppenve.
-ÉN NEKEM TE NE FELESELJ KÜLÖNBEN...-épp kezet akart rám emelni, amikor a rendőrök megállítottak minket. Ijedten lehúzódott az út szélére, míg én megigazítottam a kócos hajam.
-Jó napot kívánok. A jogosítványát.-köszönt szárazan a  rendőr, majd benyújtotta a kezét a lehúzott ablakon. Luke remegő ujjakkal kutakodott a pénztárcájában. Tudtam, hogy valami nincs rendben vele.
-Tessék.-ejtette bele az igazolványt a rendőr kezébe. A férfi összeráncolt szemöldökkel vizsgálta a papírt. Egyszer Luke-ot nézte meg magának másszor pedig a papírt bámulta.
-Sajnálom uram, de azt kell hogy mondjam ezek a papírok hamisak. Muszáj lesz bejönnie velünk a kapitányságra.-mondta  végül a rendőr, miközben a rágójával csattogtatott. Ránéztem Luke-ra, aki teljesen lefehéredett. Hirtelen fogta magát és rátaposott a gázra. Teljesen belenyomódtam az ülésbe és közben imádkoztam azért, hogy ne csináljon semmi baromságot. Félve belenéztem a visszapillantó tükörbe, hogy megnézzem követnek-e minket a rendőrök. A két férfi pont akkor szállt be az autóba és indult el utánunk.
-Követnek.-motyogtam.
-Tudom... Ó bazdmeg. Ezt rohadtul megszívtam.-túrt bele idegesen a hosszú hajába.
Még mindig vagy százhetvennel száguldoztunk egy közúton, mikor Luke előhalászta a mobilját és tárcsázni kezdett egy számot. Elég hangos volt a készülök, úgyhogy mindent tisztán hallottam. Az illető már két csörgés után felvette.
-Hello Nick.-szólt bele szárazon a telefonba Luke.
-Luke?
-Igen. El kellene a segítséged...
-Már megint mit csináltál?
-Semmit. Na jó egyenlőre százhetvennel megyek a közúton, a nyomomban pedig egy rendőrautó.
-Miért követnek?
-Rájöttek.
-Rájöttek?
-Mondom.
-Oké. No problémo. Elintézem.
-Köszönöm. Írd a számlámra.
-Már megtettem.-nevetett bele a telefonba Nick. Luke mosolyogva kinyomta a telefont.
-Három, kettő, egy.-suttogta. Belenéztem a visszapillantó tükörbe és láttam, hogy a rendőrautó hirtelen megáll, majd irányt változtat. Magamban megdicsértem a két fiút. Lassan kezdtünk mi is lassítani, és már majdnem otthon is voltunk. Mikor hazaértünk hamar kipattantam az autóból és megvártam míg Luke beenged.
Miután kinyitotta a lakást bevezetett a szobájába és szigorúan rám nézett.
-Most van egy kis elintézni valóm. Addig te szépen csendben itt maradsz és elfoglalod magad.-mondta szárazon. Én csak bólintottam. Tudtam jól, hogy nem kérdezhetek semmit. Azt is sejtettem, hogy azok a papírok nem véletlenül vannak meghamisítva. De akkor miért nem kapták még el a rendőrök?
Lassan kiment a szobából, de még az ajtóból visszafordult.
-Nehogy azt hidd, hogy ezt ennyivel megúsztad.-mondta, majd becsapta maga után az ajtót. Kissé idegesen rávetettem magam az ágyra, és elaludtam hisz tudtam. A java még csak igazán ez után jön.

***

Arra ébredtem, hogy valaki a kezemet cibálja. Lassan kinyitottam a szemem és Luke ádáz tekintetével találtam magam szemben. Felültem az ágyon, ásítottam egyet, majd elkezdett faggatni.
-Mit mondtál annak a gyereknek?-kérdezte dühösen.
-Semmi közöd hozzá!-vágtam rá indulatosan.
-Azt majd meglátjuk.-mondta mérgesen, majd megragadta a karom és magához húzott.
-Úgy érzem egy izgalmakkal teli napnak nézünk elébe.-morogta vágyakkal túltengve. Hirtelen megfogott és teljes erőből nekivágott a falnak. Felsikoltottam, hisz a tüdőm majdnem beszakadt az ütődéstől. Odajött hozzám és nekiesett a számnak. Ő ezt csókolózásnak nevezi, én viszont kínzásnak. Amikor eszébe jut indulatosan beleharap egy akkorát a számba, hogy az felreped, máskor pedig a nyelvével próbál "kényeztetni".
Megpróbáltam védeni magam, de vele szemben esélyem se volt. Lassan megunta a szám felfedezést, így ellépett tőlem és elkezdett méregetni. Én a számat vizsgáltam, tehát nem is figyeltem rá. Amíg meg nem szólalt.
-Nem tudom hogy találkozhattál azzal a senkivel. De egy biztos... Tuti nem ő vett észre téged.-gúnyolódott, miközben rám mutatott. Nem szóltam rá semmit, hisz egyrészt igaza van, bűn ronda vagyok. Másrészt pedig semmi kedvem sem volt "egy újabb gyufaszálat kihúzni Luke gyufás skatulyájából". Szóval némán figyeltem ahogy elkezd nevetni a saját rémvicces poénján. Hahaha.
-Most vagy ennyire sötét vagy, hogy nem érted a viccem, vagy már megint játszod az eszed.-rázta meg a fejét Luke.
-Őszintén?-kérdeztem. -Rohadtul nem találom viccesnek...-mondtam. Megrökönyödve nézett rám. Azt hitte, hogy ezek után majd meg se merek szólalni? Hát tévedett.
-Szóval még mindig nagy a szád. Értem én. Nem volt elég a kényeztetésem?-kérdezte egy gúnyos mosoly kíséretében. Rémülten figyeltem mit csinál. Hirtelen elővett egy öngyújtót a zsebéből és azzal közeledett felém.
-Mindjárt csinálunk egy kis forró hangulatot, hogy élvezd a dolgokat.-nevetett kárörvendően. Sejtésem se volt, hogy már megint mi a francot talált ki, de nem is akartam megtudni. Védekezés képpen elkezdtem sikítani és egyre jobban nyomultam a falhoz.
-Nyugi cica nem lesz semmi komoly, csak egy kicsit megpörkölöm a hajad.-nevetett jóízűen. A sírás már olyan szinten kerülgetett, hogy a tüdőm elkezdett szúrni.
-Luke kérlek! Kérlek ne! ÁÁÁÁÁÁ LUKE KÉRLEEEK!-zokogtam, mikor már csak pár centi választott el az öngyújtótól. Luke megállt és gúnyosan mosolygott.
-Mit mondtál neki?-kérdezte újra, de most már némi komolyságot véltem felfedezni a hangjában.
-Hiába mondom, úgyse hiszed el!-válaszoltam sírva.
-Na akkor had halljam.-fonta össze a karjait.
-Oké.-szipogtam. -Ugyebár mondtam neked, hogy elmegyek a mosdóba. El is indultam, de nem találtam meg, olyan nagy volt az épület. Már egy csomó helyre benyitogattam, amikor az egyik ajtó mögött őt találtam. Én csak bocsánatot akartam kérni, meg kimenni, de ő odajött és bemutatkozott. Én is elmondtam hogy hívnak, majd utána megkérdezte, hogy eltévedtem-e. Miután elmondtam mit keresek, ő megmutatta merre van a mosdó.-fejeztem be a mondandóm. Luke mosolyogva nézett rám.
-És akkor miért ölelgettétek egymást?-tette fel az újabb (gyilkos) kérdést. Erre már nem tudtam válaszolni. Most miért, mondjam el az igazságot!?
-Látod, tudtam jól hogy csak egy szajha vagy. Most pedig vetkőzz. A délután további részét elég kellemesen fogjuk tölteni.-nevetett fel, miközben szép lassan elkezdte letolni a gatyáját...