2 . Remény

Sziasztok! Tádáá! Meghoztam első részemet ebbe a blogba! Nagyon örültünk a komiknak és a rengeteg iratkozónak.
Remélem az én részem is ugyan úgy fog tetszeni, mint Adriié. Szeretnénk, ha megint komiznátok és iratkoznátok még egypáran.
Hope you like it!
Karina.xx 

*Charlotte*

2012. december. 30. 

00:30

Belépett az ajtón Luke. Rettenetes érzés kerített hatalmába. Szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni. Lassan elindult felém a zaklatóm.

- Szia Édes! Megjöttem! - simogatott meg gyengéden, de én elfordítottam fejemet. - Ugye tudod mi jön most? 

Tudtam! Már a puszta gondolatától kicsordult néhány könnycsepp szememből.

- Vetkőzz! - ordított rám Luke. - Nem hallod? Vetkőzz!! 

Egyre jobban folyt a könnyem. Engedelmeskednem kellett, különben még meg is vert volna.

Lassan levetettem ruhadarabjaimat. Az a féreg meg önelégülten nézte, ahogyan egyre jobban meztelenné válok. Mikor már egy szál semmiben ültem az ágyon odajött hozzám és elkezdte csókolgatni testemet. Égette a bőrömet szájának érintése. Ő is elkezdett vetkőzni, majd odajött hozzám és eldöntött az ágyon.

01:45 

Miután befejezte "kínzásomat" elégedetten kiment a konyhába. Én csak ültem az ágyon, majd szép lassan rám jött a sírógörcs. IGEN! Ezt nekem minden éjjel el kell viselnem! El kell tűrnöm, hogy megerőszakol és bánt! De jó lett volna, ha otthon maradok anyuékkal és nem jövök el Luke-kal! Ők mindig is tudták, hogy milyen alak ez a gyerek és én még sem hallgattam rájuk! 

- Charlotte! - rontott be hozzám ismét Luke. - Ma délután fotózásra fogok menni és te is velem fogsz jönni! Mindenkinek azt kell látni, hogy mi milyen boldogok vagyunk együtt. 

Felcsillant bennem a remény. Talán valahogyan megszökhetek majd, vagy segítséget kérhetek valakitől. Próbáltam nem feltűnően örülni ennek, mert ha Luke észreveszi , hogy valamit tervezek, akkor biztos, hogy nem vinne magával. 

- Úgy hogy ma megengedem, hogy sokáig aludjál! Szeretném, ha szép lennél, nem ilyen levert, mint most. Vettem neked ajándékot is! . mutatott fel egy kis dobozt. - Nyisd ki!

Kezembe vettem a csomagot. Mikor kibontottam egy szempillaspirált, szemfestéket, egy szép színű rúzst és egy gyönyörű nyakláncot láttam meg.

- Óó...ez nagyon szép! - próbáltam hízelegni Lukenak.

- És ezért nem érdemel meg semmit a papi? - kérdezte szemtelenül, majd az arcára kezdett mutogatni.

Odabotorkáltam hozzá és egy puszit adtam neki, mire ő rávágott a fenekemre. 

- Na erről van szó baby! - nevetett gúnyosan, majd ismét rám parancsolt. - Most pedig takarodj lefeküdni! 

Meglökött az ágy felé. Felvettem egy pólót és befeküdtem az ágyba. El kezdtem sírni. Ez így megy már három éve! Minden este a sírással ringatom álomba magam.  

Madárcsicsergés, zöldellő fű, kék ég...Felkeltem a gyepről. Nem ismertem a helyet. Ösztöneimre hallgatva elindultam előre. Egy kis erdőhöz értem, amelyen egy köves út haladt át. Az ösvény mentén haladtam tovább. Nemsokára egy réthez értem, Valami mozgást észleltem a bal oldalamon. Elfordultam és megláttam egy alakot. Sötét volt a teste, nem láttam az arcát. Kitárta felém a karját és azt mondta : Charlotte! Charlotte! Elkezdtem szaladni felé. Tudtam, hogy ő lesz az, aki megment engem. Már majdnem odaértem hozzá, de hirtelen eltűnt és Luke jelent meg helyette. Charlotte! Ébredj fel! - kiáltott utánam...

11:30

Kinyitottam a szememet.

- Charlotte! Ébredj! - rántotta le rólam a takarót Luke. - Vettem neked egy csini ruhát, amit felvehetsz a fotózásra. 

Kis időbe tellett mire rájöttem, hogy hol vagyok. Feltápászkodtam és elkezdtem öltözni, nehogy megint megharagudjon rám Luke és eljárjon a keze. 

- Mikorra kell menni? - kérdeztem meg tőle óvatosan.

- 13:00-ra. Úgy hogy siess, mert fél órás az út, nemsokára indulni kell! - ripakodott rám. 

- Sietek! - motyogtam. 

Felvettem a nyakláncot és szépen kisminkeltem magamat. Istenem! Már három éve nem sminkeltem! Olyan volt, mint ha visszamentem volna az időben. Újra olyan volt az egész életem, mint azelőtt, hogy idejöttünk volna. 

- Gyere te kis csicska! - kiabált türelmetlenül.

Kisiettem hozzá. Végigjártatta rajtam a tekintetét, majd így szólt:

- Nem beszélhetsz senkivel, kivéve ha én engedélyt adok rá! Megértetted?! Olyan boldognak kell lenned mellettem, amilyennek csak tudsz lenni! - azzal kinyitotta az ajtót és kilökött rajta. 

Arcomat megcsapta a kellemes hidegség. Tüdőm megtellett tiszta levegővel. Isteni érzés volt! 

Luke betuszkolt az autójába, majd beindította a motort. Út közben bekapcsolta a rádiót és elindított valamilyen metálos zenét. Jól feltekerte a hangerőt, szinte üvöltött a szám. Megfájdult tőle még a fejem is. Majdnem megsüketültem.

- Nem lehetne egy kicsit halkítani rajta? - kérdeztem szinte suttogva. 

- Miért?? Talán nem tetszik a zene, te kis ribanc! - ráncigálta meg a hajamat. - Itt most az van és az is lesz, amit Luke bácsi akar.

- De! Tetszik! - kicsordultak könnyeim a fajdálomtól, olyan erősen húzta hajszálaimat. - Kérlek engedd el a hajamat! 

- Na ugye! Mégis csak tetszik! - elengedte a hajamat. - Tedd rendbe magadat, mert mindjárt odaérünk. 

Megigazgattam kócos tincseimet és a sminkemet is kijavítottam, mert a sírástól elkenődött.

Nemsokára tényleg begurultunk egy nagy épület elé. 

- Indíts! - szólt rám erőteljesen Luke, miután kiszálltunk az autóból. 

Megfogta a kezemet és elindultunk az ajtó felé. 

- Szia Luke! - köszöntötte az egyik munkatársa. - Ó! Látom elhoztad magaddal a barátnődet is!

- Szia Andrew! Jól látod! Itt van ő is. Ő Charlotte. - mutatott be engem a férfinak Luke. 

- Örvendek! - nyújtottam felé a kezemet.

- Szint úgy! - mosolygott Andrew.

- Gyere Lotte! Mennünk kell, mert a kuncsaftjaim már biztosan itt vannak! - bökte meg a hátamat a "barátom".

Mikor már kicsit messzebb voltunk az ismerőseitől félrehúzott. 

- Mosolyogj is! - szólt rám. - Nagyon boldognak kell látszanod! 

Ezután minden szembejövő emberre rámosolyogtam...inkább rávicsorogtam. 

Pár perc múlva beléptünk egy szobába. Tágas volt, nem olyan kis lyuk, mint ahol mi élünk. A kanapén 5 alak ült.

- Elnézést uraim, hogy megvárakoztattam önöket! - szólalt meg kedvesen Luke. 

Erre mind az 5 személy felugrott a helyéről és odajöttek hozzánk. Meglepődve láttam, hogy az 5 férfi korombeli srác volt....